2. Rész - Mi ez az érzés?

Sziasztok! Hát, meg is hoztam a 2. részt. 

Siettem vele csak ahogy tudtam, viszont örülnék pár megjegyzésnek is.

Panda puszi mindenkinek.:'D♥

Ez az érzés továbbra sem múlt el. Pedig már bőven örültem volna neki, ha elmúlna. A testem neki állt remegni. De legalább tudnám mitől, és miért.. A zenét befejezték, mi pedig még mindig ott álltunk. Chachi reakcióját figyeltem, aki hasonlóan reagált, mint én. A füzetes és a gitáros barátunk észrevettek minket.
- Mi kéne? - szólalt meg a vörös. Ki vettem Chachi kezéből a füzetet.
- Lana küldi. Megtalálta a jegyzetfüzetet. - mondtam, és átadtam a füzetet a szürkének. A szürke hálás pillantásokat küldött felém.
- Amúgy jól játszotok. - Szólalt meg a barátnőm, aki továbbra is az ajtónál ácsorgott.
- Köszönjük. - mondta Lysander.
- Köszi, tudjuk. - és köszönte meg vörös hajú barátunk.. A kis egoista állat! De mégis.. Az érzések nem múltak el.. Kezdett egyre idegesítőbbé válni. - Kell még valami? Mert amúgy már rég elmehetnétek. - tette hozzá bunkón.
- Nem. Csak a jegyzet füzet miatt jöttünk. - mondtam én is, szintén bunkón, miközben néztem a "meg fogok ölni valakit" tekintetemmel a szemébe.
- Akkor pá. - mondta, és ezzel megfordult, a lépcsőhöz ment, és leült az egyik lépcsőfokra. Azt hittem kinyírom ezt az állatot. Ma ismertem meg, de tuti ki fogom nyírni egyszer.
- Ne haragudjatok miatta, mindig ilyen. - mondta Lysander.
- Semmi gond. - mondta Chachi, és odaugrált hozzám, megragadta a karomat és húzni kezdett magával. - Gyere Nao, már nagyon kellenek nekem a sütik. Azóta is süti-éhes vagyok. - mondta, és húzott kifele az ajtón. Elköszönt a többiektől (én nem, mert miért is?) és indultunk ki az ajtón. Megbeszéltük Chachival, hogy ma náluk alszom, hisz nem volt kedvem megint egyedül egy házban lenni. Unalmasan szoktak telni a napjaim. Kifele menet megláttuk Rosalia-t, aki egy kék, és egy fekete hajú emberrel beszélget. A lány mellett szintén állt még egy fekete hajú, de őt látásból már ismerem, hisz ő a butik vezetője, és egyben Rosalia pasija.
- Sziasztok - köszöntünk.
- Jajj, sziasztok! - köszönt vidáman Rosalia, majd a többiek is. - Ti még nem ismeritek őket! - mondta Rosa a két fiúnak. - Ők itt Naomi, és Chachi. Már régesrég be kellettem volna mutatni őket nektek! Nao, Chachi, ők itt Alexy, és Amin. - mosolygott. Beszélgettünk egy kicsit még, majd indultunk is haza.
***Chachiéknál***
Chachival a szobájában épp a tv-t bámultuk, süti evés közben. Semmi érdekes nem ment benne. Nyomogattuk, majd hirtelen megálltunk egy természet csatornánál. Tekintetünk azon akadt meg, hogy a műsorban a méhekről volt szó. A méh éppen megporzott egy virágot.
- Na..ne.. EZEK MÉZEZNEK.. - néztünk össze Chachival, és elkezdtünk szakadni a nevetéstől. (írói megj.: Ez egy belsős poén, muszáj volt beleraknom. xDDDDD <3) 
- Az lenne durvább, ha ketchupos lenne a virág.. - mondtam, és szakadtunk továbbra is. Időközbe arra jutottunk, hogy hát már este van, aludni kéne, hisz holnap iskola. Ezt mondogattuk, még is éjfélkor feküdtünk le.
***Másnap***
Új nap - újabb kínzás az iskolában. Minden iskolába járó ember kínzófogdája. Állítólag nekünk ez a munkahelyünk, de hol is van a fizetésünk? Megette egy sereg galamb? Oh, értem én. Elintéztük a reggeli teendőinket, és mentünk is a kínzófogdába. Az iskola előtt nem nagyon történt semmi érdekes. Szokásos - vonultak be a diákok. A folyosón megláttuk Brittany-t, aki Nathanielt nézte, ahogy egy barna hajú lánnyal csókolózik. Ha jól tudom, Melody volt a neve. Ahogy meglátott minket, oda is jött hozzánk.
- Sziasztok. - köszönt a szőke hajú lány. Szomorú volt, de még is mosolygott.
- Sziiiiiaaaaa Briiiittaaaannnyyyy - köszönt neki így hosszan Chachi, majd megölelte.
- Szia. Szóval.. Nathaniel a szerelmi bánatod? Megverjem? - kérdeztem tőle komolyan. A lány elnevette magát.
- Dehogy is. - mondta nevetve.
- Pedig jó lenne..Idegesít az a majom. - hallottam egy hangot, amitől kirázott a hideg, a szívem pedig ismét el kezdett gyorsan verni. Mögöttem volt a barátocskánk.
- Neked is szia Castiel. Miért is hallgatózol amúgy? - kérdeztem tőle flegma hangon.
- Képzeld el.. Nem hallgatóztam, csak pont erre jártam, és hallottam. - mondta a drága magyarázatát.
- Hozok popcornt, ez hosszú lesz Nao-t ismerve. - súgta Brittany-nak Chachi. Jól ismer.
- Ja értem. Hát hallod, bocsánat, hogy megkérdeztem. - néztem rá ismét a "meg fogok ölni valakit" tekintettel.
- Jobb is, hogy bocsánatot kérsz. - tette gúnyos mosolyra a száját. Az érzés, amit eddig éreztem erősebb lett, ismét remegni kezdtem.
- Te most tényleg mindig ilyen vagy? Sajnálom a szüleidet.. - mondtam lenéző pillantással, mire szúrósabbá vállt a tekintete.
- Na jó, most hagyjátok abba. - lépett közbe Lysander, és Chachi. Ami vicces volt, hogy egyszerre. Össze is néztek, Chachi pedig a földet kezdte gyorsan bámulni.
- Drága szívem, ha tudni akarod, egyedül élek. Szóval nem kellesz senkit se sajnálni. - mondta flegmán, mire az érzés, amit éreztem más lett. Fájdalmasabb.
- B-bocsánat.. Nem tudtam.. - mondtam halkan, majd elkezdtem egyből a földet bámulni. Ez nem vall rám.
- Ha nagyon érdekel, Naomi is. De hagyjuk az egésszet. - védett meg Chachi.
- Na jó, ezt a beszélgetést lezárom. - jött Brittany. Valamiért egy keserű érzést éreztem a torkom körül, és egy könnycsepp gördült le az arcomon..Ez.. Nem én vagyok.. Gyorsan befutottam a mosdóba, és megelőztem a sírást azzal, hogy megmostam a szemeimet. A sminkemet sikeresen elkentem, hát gratulálok magamnak. Még most sem értem.. Miért sírtam el magamat ennyitől?