5. Rész - A sötétbe borult érzések

Igen, kicsit későn, de itt az 5. rész.

Omg már három feliratkozóm van *-* Köszönöm!!

Tümmtümm.. És a várva vááárt (what) kérdése Castielnek:'D

Ja és ezt még tenném hozzá:
Az egyik legjobb barátnőm el kezdett egy Csábításból Jeles fanfictiont. Kérlek nézzetek be hozzá is, nagyon jól ír *--*
http://www.csjmeanttobe.blogspot.hu
És szeretném ajánlani egy -szintén- legjobb barátnőm blogját. Érdemes benézni! *-*
http://amatoriroegyalommal.webnode.hu/csabitasbol-jeles-egy-masik-sztori-/
nagyon köszönöm, ha benéztek hozzájuk!

- Az, hogy.. Lennél a barátnőm? - kérdezte, bennem pedig meg állt az ütő. Visszafojtott nevetést hallatott, majd kitört belőle, nem bírta tovább visszafogni. - Látnod kéne a fejedet. Amúgy te most komolyan be vetted? Ez még tőlem is hülye kérdés volt. - tette hozzá. Elfojtott a düh. Olyan érzés kavargott bennem, mintha a szívembe döftek volna egy kést, és 50x forgatták volna meg azt. Egy hajszálon múlott az, hogy felpofozzam.

- Úristen.. Szóval neked így megy? Szép kis ember vagy mondhatom. - sóhajtottam - és most menj haza, hisz ez az én házam. - tettem hozzá.

- Ennyire komolyan veszed a vicceket? - nézett rám furcsán.

- Ja, hogy ez vicc volt? Kérlek mond el, hogy melyik részén kellett volna nevetnem, mert asszem' elfelejtettem. - válaszoltam, a hangom a végén egy kicsit elcsuklott. - Tehát. Tudod hol az ajtó, szerintem használni is tudod, menj ki rajta. - tettem hozzá egyre elhalkulva.

- Hát jó, úgy is jobb dolgom is van, mint hogy itt dekkoljak. Na csá. - mondta, ezzel becsapva maga mögött az ajtót. Ez a barom.. Hogy kérdezhet ilyet? Ilyen rezzenéstelen arccal? Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben felmentem a szobámba, leültem az ágyra, és benyomtam a tv-t. Semmi érdekes nem volt benne, de valamivel le kellett kötnöm magam. 

***Másnap Reggel***

Chachi mosollyal az arcán lépett be az ajtón, de amint meglátta az én kissé dühös tekintetem, lehervadt a mosoly az arcáról.

- Na mitörtént, Nao? - lépett oda hozzám és kérdezte meg aggódó tekintettel.

- Csak.. csak az a barom! - kezdtem neki, próbáltam visszafogni a szavaimat, de egyáltalán nem sikerült. - Tegnap meglátogatott, már az is elért egy szintet nálam, hogy bejött, és úgy kezdte "Hát nyitva volt az ajtód.".. Aztán feltett egy olyan kérdést egy halál komoly arckifejezéssel... - elkezdtem hangosan mormogni az orrom alá, amit még Chachi se értett meg. Próbálta követni a gondolat menetem több kevesebb sikerrel.

- Egyszóval egy tapló volt, és kitetted a szűrét. Igazam van? - kérdezte a hosszú monológom után, és elmosolyodott.

- Röviden ennyi.. Na, inkább menjünk abba a csodálatos dologba, amit iskolának neveznek. Vagy inkább kínzófogdának? - mondtam, majd beledobtam a táskámba az elkészített szendvicseket. Belekaroltam Chachiba, majd elindultunk.

***Sweet Amoris - az órák előtt***

Mindenkit a tortanterembe rendeltek, hogy valami hírt közöljenek. Hangoskodás és egyéb szokásos iskolai zajok hallatszottak, ahogy közeledtünk az említett hely felé. Elfoglaltuk az osztályunknak kijelölt székeket, és az igazgató nő egyből elkezdte a beszédjét.

- Az eddigi évekhez eltérően megrendezzük az iskolánkban az első Halloweeni suli bált. A szokásos más iskolákban is történő bálkirály és királynő választással. Szavazni a bál napjáig lehet. A nap folyamán fel lehet iratkozni a tornaterem díszítésére, a meghívó tervezését a suliújság már elvállalta. - még felsorolt egypár dolgot, amire nem figyeltem annyira. Szóval bálkirály, és királynő választás mi? Hát jó. - Köszönöm a figyelmeteket! Menjetek órára! - azzal ő kiment elsőként, majd osztályonként mindenki elhagyta az épületet.

Tehát iskolabál. Amikor a fiú elhívja az általa kiválasztott lányt és boldogat táncolnak egész este. Amikor a lányok reménykednek, hogy az a fiú hívja el őket, akik a szívük vágya, és reménykednek, hogy megkapják az oly annyira említett bálkirálynő koronát.

- Nem értem miért ez a nagy felhajtás, csak egy koronáról van szó. - sóhajtottam Chachinak.

- Ilyen csúfságoknak, mint ti nem is kell feliratkozni, csak foglalná a nevetek a helyet a többi szebb indulótól! - sétált el mellettünk Amber a pincsijei. - Szóval állj arrébb, és engedj, had iratkozzak fel. - nevetett.

- Ki mondta, hogy nem mehetsz feliratkozni? Amúgy se akartam volna indulni, de hallod csináld.. Kit érdekel? Örülj majd a fejednek, hogy megoszthatod a facebookon azt, hogy 'Juj hát én most feliratkoztam a bálkirálynő versenyre.' - mondtam bunkón, Chachi pedig egyetértően bólintott.

- Mit képzelsz, kivel beszélsz? Amber nem a kis kutyád, akivel így beszélhetsz, te k.. - mondta volna Li, Amber kis követője, de lefagyott. Rá néztem a 'Kinyírlak' nézésemmel, ami még rosszabb a 'megfogok ölni valakit' nézés. De sajnos nem amiatt fagyott le..

- Igen, Li? Mit is szerettél volna mondani? - kérdezte a drága barátunk, Castiel. Ismét hallgatózott. Hogy enném a zúzáját kanállal. 

- Te meg miért hallgatózol? - nézett rá barátnőm Castielre, aki mérgesen nézett Li-re.

- Az mindegy, most válaszoljon ez a rúzs evő nőstény. - sóhajtott az említett vörös.

- É-én.. izé.. - kereste a szavakat a "rúzs evő nőstény", majd a "barátai" után futott, akik időközbe leléptek. Ennyit a barátságukról. 

- Szóval Castiel.. ennyit Li-ről, most pedig te jössz. - néztem rá szúrós tekintettel. Az érzés, amit eddig éreztem, azt most nem. Érdekes. Most ürességet éreztem a szívemben. - Miért is hallgatóztál másodszorra? - kérdeztem tőle.
- Most is, mint tegnap is, az a válaszom, mert erre jártam, és meghallottam. Valami probléma? - tette ismét gúnyos mosolyra a száját.
- Istenem.. - sóhajtottam. - Semmi. Minden a legnagyobb rendben hallod.. Rohadtul elegem van már így a 3. napra belőled. Kihallgatsz, aztán még megkérdezed, hogy lennék e a barátnőd. De ebbe az a vicces, hogy nem gondoltad komolyan, és 'viccnek' szántad.Elegem van, békén lehet hagyni. - mondtam, és megfogtam Chachi karját, és bementünk órára. Vagyis.. Mentünk VOLNA, ha nem ütközünk bele a tegnapi csajba, Aliciába. Nem nagyon ismerem, de hallottam róla dolgokat. Nem szólt hozzánk, csak motyogott valamit az orra alatt.
***órák után, nagyszünet***
Hát akkor irány az udvar.. Vagyis mentünk volna, de sajnos az eső ömlött, mintha dézsából öntenék.
- Szeretem az esőt. Amúgy nem. - morogtam az ablakot nézve Chachi-nak, aki helyeslően bólintott. Brittany is odajött hozzánk a folyosóra az ablakhoz, hogy együtt figyeljük az esőt.
- Amúgy mi a helyzet Nathaniellel, Brittany? - kérdezte Chachi Brittany-tól, aki szomorúan nézett kifele az ablakon. Oh az ablakok
- Boldogok Melodyval, szokásos. - mondta szomorúan. Az emlegetett szamár épp előttünk ment el, a DÖK
terembe sietett.
- Heh, emlegetett szamár. - sóhajtottam. Nem nagyon zajlik az élet.
- Furcsa, hogy Castielt nem emlegetitek. - jött oda hozzánk Alicia.
- Miért emlegetnénk Castielt? - furcsállta a kérdést Chachi.
- Hát csak láttam a reggelit. Szokásos veszekedés. - mondta, majd nevetett. - Na mindegy. - és ezzel lelépett. Mi van ezzel a lánnyal? Érzem, hogy rosszban sántikál.