3. Rész - Ez lenne a szerelem?

Hát üdv mindenkinek. ^^ Meg hoztam a 3. részt.

Remélem tetszeni fog. És köszönöm a 2 megjegyzést. Szeretném, ha még írnátok megjegyzéseket, ebből tudom, hogy jó e az amit írok, vagy sem. Bocsánat, hogy ez egy kicsit rövid lett, de fáradt vagyok már. :c Holnap ígérem, hogy hosszabbat hozok!

köszi.:3 

A fájdalom sós cseppjei. Azok a cseppek, amik nekem nagyon ritkán jelennek meg. Néztem magamat a tükörbe. Riadt fejet vágtam. Féltem ettől a dologtól, amit szerelemnek hívnak. Most jöttem rá. Ezek az érzések amiket érzek.. A szerelemhez tartozik? Ha ilyen a szerelem.. Biztos, hogy fogok még sokat szenvedni. Ráadásul ilyen sebezhetővé válok tőle?

Nevetést hallottam kintről.

- Basszus, látnotok kellett volna! Sírva elfutott! Pont ő! Megérdemelte, nem kaphatja meg az én Castielemet! - mondta viháncolva Amber a barátnőinek. Egyből tudtam, hogy rólam van szó. Be jöttek a mosdóba, és hát egyből megláttak.

- Nézd már ki van itt! - mondta nevetve Li.
- Heh, az emlegetett szamár. - tette hozzá Charlotte. Most azt csinálnám, hogy megtépném mind a három libát, de mivel teljesen legyengültem, meg szólalni se tudtam.. Csak néztem magam elé.

- Na mi az, nem mersz megszólalni? - nevetett Amber.

- Arra nem gondoltatok, hogy nem pocsékolja rátok a maradék energiáját, és azért nem szól, ti lököttek? - hallottam egy ismerős hangot. Egész végig ott volt, csak nem vettem észre. A földön ülve psp-zett. Lana volt az.

- Heh, lilácska, te is itt vagy? - kérdezte csodálkozva a szőke, mire Lana felállt, és felpofozta a lányt.

- Képzeld itt vagyok. - tette gúnyos mosolyra a száját. Még mindig nem tudtam megszólalni, és nem értettem miért. 

- Milyen jogon jössz ahhoz, hogy felpofozol cicabogár? - kérdezte idegesen a szőke, a háttérbe a csatlósai idegesen álltak.

- Ilyen jogon. - válaszolta, és ismét felpofozta, de ezúttal nagyobbat. - És hagyd Nao-t. Semmi közöd neked ehhez az egészhez, szóval kuss van. - mondta, és felém fordult. - gyere, menjünk - mosolygott, megragadta a karomat, és kihúzott a mosdóból. És ez még első óra előtt volt.. Eseménydús nap elé nézünk, ahogy látom.
- Miért védtél meg? - kérdeztem tőle halkan.
- Igaz, még csak tegnap óta ismerjük egymást, de én utálom Amber-t.. És hát jó fejnek tűnsz azok alapján, amiket Rosalia mesélt rólad. - mondta mosolyogva, és ismét egy olyan tettet csináltam, ami nem vall rám; megöleltem.

- Köszönöm.

***Nagy szünet***

Az eddigi órák unalmasan teltek, hát nem tudom mit is mondhatnék róluk. Maratoni diktálások, rinyálások hogy nem akarnak felelni, és hát.. kb ennyi. Fogtam Chachi-t, és mentünk ki az udvarra. Út közben felszedtük Brittany-t, aki még mindig Nathaniel miatt volt szomorú. Az udvaron leültünk egy padra ahol Lana ült, és PSPzett. A mellette lévő padon is PSPzett valaki, asszem Armin a neve. Mellette Alexy ült, és zenét hallgatott.
- Sziasztok. - köszöntek a többiek, míg én szomorúan biccentettem feléjük. Szótlan köszönés. Mivel egy padra 3-an férnek, levágódtam Alexy mellé, aki erre levette fülesét.
- Miért vagy ilyen szomorú? - kérdezte tőlem aggódóan.
- Én sem értem, szóval nem tudom. - válaszoltam, majd sóhajtottam. Felnéztem, és megláttam őt. Épp Lysanderel beszélgetett. Az ismerős érzések ismét elkezdtek uralkodni rajtam.. Félre néztem, és egy ismeretlen arcot láttam. Egyedül, ami ismerős volt benne a szemei voltak. Épp felénk tartott, kezében egy csomag keksz volt. Odaért hozzánk.
- Szia Naomi. - mosolygott. - Megismersz? - kérdezte.

- K-ken? - néztem rá csodálkozva.
- Te jó ég.. KEN?! - akadt ki Chachi. Ránéztem a többiekre. Alexyben valami furát láttam. Valahogy úgy nézett ki, mint én, mikor Castielre néztem. Lana és Armin PSP-ztek, hát ez nem változott. Brittany szerintem nem ismerte a csávót, szóval.. 

- Igen én. Van kekszem, kérsz?