4. Rész - MIT KERESEL TE ITT?!

Ééés.. Meghoztam a következő részt.
Remélem tetszeni fog. >///< Köszönöm szépen a 4 megjegyzést! Jó érzés tudni, hogy tetszik másoknak az irományom QAQ ♥ És köszönöm szépen az első feliratkozómnak, hogy feliratkozott! (that fogalmazás.) ♥
Ja, és ez a rész se lett valami hosszú. BOCSÁNAAAT T__T
És mint mindig, most is várom a megjegyzéseket!♥

Köszii. c:

- Van kekszem, kérsz? - kérdezte, a csomagot elém tartva, mosollyal az arcán.

- K-köszi, de nem kérek. - mondtam, majd Chachi-ra néztem, aki szintén furcsán nézett, akárcsak én.

- Én kérek. - mondta Alexy, és ki vett egy darabot. Chachival furán néztünk rá.
- Más? Senki se kér? - kérdezte szomorúan.
- Nem. Amúgy mikor jöttél vissza? - kérdeztem csodálkozva.

- Tegnap már itt voltam, de sehol sem találtalak titeket. Mondjuk akkor még a visszaíratást intéztük, nem voltam még úgy normálisan órán. - mondta, közben ette a kekszeit. - A "B" osztályba járok, talán ezért csodálkoztatok, hogy itt vagyok.
- Jaa igen, te vagy az új gyerek - mondta Lana, majd kikapcsolta a PSP-jét. - Ilyen se volt még. Meguntam.
- AZT HOGY CSINÁLTAD? - csodálkozott Armin. Hirtelen mindenki mindenkivel elkezdett beszélgetni. Tulajdonképpen nem is értettem az egészet. Kentin Alexyvel, Lana Arminnal továbbra is, Chachi pedig Brittanyval. Én csak Castielt néztem. Néztem a távolba, továbbra is Lysanderrel beszélgetett. Vettem egy nagy levegőt, és megindultam felé. Odaértem, és egyből rám nézett.

- Castiel. Beszélhetnénk? Egy perc az egész. - mondtam félve, majd sóhajtott egyet.
- Jó.. De gyorsan mond. - mondta flegmán, mire minden bátorságom elszállt. - Ja, és ne hogy megint sírva elfuss. - mondta, és gúnyos mosolyra húzta a száját. Fájdalmas érzést éreztem a szívemnél.

- Castiel... Hagyd már abba, szegény már a beszólásaidtól szenved.. És még csak 1 napja ismered. Mi lesz 1 hónap múlva? - mondta Lysander, majd elment. Ha jól láttam, Chachiékhoz.

- Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom a reggelit.. - mondtam halkan.. Nem vall rám. Miért történnek velem ilyen "nem vall rám" dolgok, mikor a közelében vagyok?!

- Oh.. Csak ezt akartad? Semmi gond. - mondta olyan lenézően, hogy azt már büntetni kellene. A fájdalom, amit éreztem, egyre erősebb lett. Egy könnycsepp hagyta el ismét a szememet, de hiper gyorsasággal letöröltem azt. - Istenem.. Most ilyenen neki állsz sírni? - nézett rám lenéző pillantásaival, de a szemeiben lehetett egy kis bűnbánást.

- Nem láttál semmit. - mondtam halkan, mire becsengettek. A diákok ömlöttek vissza a gimibe, csalódottan.

***Órák után***

Végre mehetünk haza. Az órák unalmasan teltek, de legalább vége. Elköszöntünk Brittanytól, és indultunk ki a teremből. Kifele menet láttunk a szekrényeknél csókolózni egy lányt Jade-el. A lányt asszem' Aliciának hívják. Jade a kertészklub-os, nem ide jár. Csak a kertészklubban tevékenykedik. Akkor mit keres itt? Na mindegy is. Szokás szerint gyalog mentünk vissza. Ma nem alszok Chachiéknál, nem akarok a nyakukon lógni. 

- Szia, majd holnap - köszönt el mosolyogva a házunk előtt a barátnőm, majd megölelt.

- Szia. - köszöntem el én is, és bementem. Bent valami nagyon furcsa, viszont kellemes meglepetés fogadott. - CASTIEL?!! Mit keresel itt?? HONNAN TUDTAD HOGY ITT LAKOK? - akadtam ki. Castiel a kanapén ült. A reakciómat látva elkezdett neveti.

- Ha látnád most a fejed. - mondta nevetve. - Amúgy csak úgy beugrottam.

- Ja várjunk. Egy kérdést kihagytam. HOGY A FRANCBA JUTOTTÁL BE?! - ordítottam. Végre valami, ami rám vall.

- Nyitva hagytad az ajtód. - válaszolta meg a kérdésem.

- Persze. Mindig bezárom, ha elmegyek itthonról.. - sóhajtottam, és leültem mellé.

- Érdekes, most nyitva volt. - mondta furán. Ez nagyon furcsa.. A kínzóintézetben egyáltalán nem ilyen volt a természete. Teljesen más volt. A nagyszünetbe fájdalmat éreztem.. Ahol fájdalmat éreztem ott akkor, most melegséget. 

- Ezt nem hiszem el, hogy nyitva lett volna.. - mondtam félve. - Hisz akkor 2 napig nyitva lett volna az ajtó?! Chachinál aludtam tegnap.. 

- Hát látod. Legközelebb figyelj. - mondta. - Unatkozok.. Igazából ezért jöttem ide. Lysander nem ér rá, mással meg nem igazán barátkozok a gimibe. 

- Értem, de miért is hozzám jöttél? És még mindig.. Honnan tudtad, hogy itt élek?! - kérdeztem tőle.

- Mert te jutottál eszembe így hirtelen. És megkérdeztem Lysandert, aki Chachit. - mondta a magyarázatot. Chachi.. Te kis áruló.. 

- Így már értem. - sóhajtottam.

- De valami fontosat kell kérdeznem.. - váltotta komolyra a szót.

- Mi lenne az?

- Az, hogy...