5. Rész - A sötétbe borult érzések

Igen, kicsit későn, de itt az 5. rész.

Omg már három feliratkozóm van *-* Köszönöm!!

Tümmtümm.. És a várva vááárt (what) kérdése Castielnek:'D

Ja és ezt még tenném hozzá:
Az egyik legjobb barátnőm el kezdett egy Csábításból Jeles fanfictiont. Kérlek nézzetek be hozzá is, nagyon jól ír *--*
http://www.csjmeanttobe.blogspot.hu
És szeretném ajánlani egy -szintén- legjobb barátnőm blogját. Érdemes benézni! *-*
http://amatoriroegyalommal.webnode.hu/csabitasbol-jeles-egy-masik-sztori-/
nagyon köszönöm, ha benéztek hozzájuk!

- Az, hogy.. Lennél a barátnőm? - kérdezte, bennem pedig meg állt az ütő. Visszafojtott nevetést hallatott, majd kitört belőle, nem bírta tovább visszafogni. - Látnod kéne a fejedet. Amúgy te most komolyan be vetted? Ez még tőlem is hülye kérdés volt. - tette hozzá. Elfojtott a düh. Olyan érzés kavargott bennem, mintha a szívembe döftek volna egy kést, és 50x forgatták volna meg azt. Egy hajszálon múlott az, hogy felpofozzam.

- Úristen.. Szóval neked így megy? Szép kis ember vagy mondhatom. - sóhajtottam - és most menj haza, hisz ez az én házam. - tettem hozzá.

- Ennyire komolyan veszed a vicceket? - nézett rám furcsán.

- Ja, hogy ez vicc volt? Kérlek mond el, hogy melyik részén kellett volna nevetnem, mert asszem' elfelejtettem. - válaszoltam, a hangom a végén egy kicsit elcsuklott. - Tehát. Tudod hol az ajtó, szerintem használni is tudod, menj ki rajta. - tettem hozzá egyre elhalkulva.

- Hát jó, úgy is jobb dolgom is van, mint hogy itt dekkoljak. Na csá. - mondta, ezzel becsapva maga mögött az ajtót. Ez a barom.. Hogy kérdezhet ilyet? Ilyen rezzenéstelen arccal? Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben felmentem a szobámba, leültem az ágyra, és benyomtam a tv-t. Semmi érdekes nem volt benne, de valamivel le kellett kötnöm magam. 

***Másnap Reggel***

Chachi mosollyal az arcán lépett be az ajtón, de amint meglátta az én kissé dühös tekintetem, lehervadt a mosoly az arcáról.

- Na mitörtént, Nao? - lépett oda hozzám és kérdezte meg aggódó tekintettel.

- Csak.. csak az a barom! - kezdtem neki, próbáltam visszafogni a szavaimat, de egyáltalán nem sikerült. - Tegnap meglátogatott, már az is elért egy szintet nálam, hogy bejött, és úgy kezdte "Hát nyitva volt az ajtód.".. Aztán feltett egy olyan kérdést egy halál komoly arckifejezéssel... - elkezdtem hangosan mormogni az orrom alá, amit még Chachi se értett meg. Próbálta követni a gondolat menetem több kevesebb sikerrel.

- Egyszóval egy tapló volt, és kitetted a szűrét. Igazam van? - kérdezte a hosszú monológom után, és elmosolyodott.

- Röviden ennyi.. Na, inkább menjünk abba a csodálatos dologba, amit iskolának neveznek. Vagy inkább kínzófogdának? - mondtam, majd beledobtam a táskámba az elkészített szendvicseket. Belekaroltam Chachiba, majd elindultunk.

***Sweet Amoris - az órák előtt***

Mindenkit a tortanterembe rendeltek, hogy valami hírt közöljenek. Hangoskodás és egyéb szokásos iskolai zajok hallatszottak, ahogy közeledtünk az említett hely felé. Elfoglaltuk az osztályunknak kijelölt székeket, és az igazgató nő egyből elkezdte a beszédjét.

- Az eddigi évekhez eltérően megrendezzük az iskolánkban az első Halloweeni suli bált. A szokásos más iskolákban is történő bálkirály és királynő választással. Szavazni a bál napjáig lehet. A nap folyamán fel lehet iratkozni a tornaterem díszítésére, a meghívó tervezését a suliújság már elvállalta. - még felsorolt egypár dolgot, amire nem figyeltem annyira. Szóval bálkirály, és királynő választás mi? Hát jó. - Köszönöm a figyelmeteket! Menjetek órára! - azzal ő kiment elsőként, majd osztályonként mindenki elhagyta az épületet.

Tehát iskolabál. Amikor a fiú elhívja az általa kiválasztott lányt és boldogat táncolnak egész este. Amikor a lányok reménykednek, hogy az a fiú hívja el őket, akik a szívük vágya, és reménykednek, hogy megkapják az oly annyira említett bálkirálynő koronát.

- Nem értem miért ez a nagy felhajtás, csak egy koronáról van szó. - sóhajtottam Chachinak.

- Ilyen csúfságoknak, mint ti nem is kell feliratkozni, csak foglalná a nevetek a helyet a többi szebb indulótól! - sétált el mellettünk Amber a pincsijei. - Szóval állj arrébb, és engedj, had iratkozzak fel. - nevetett.

- Ki mondta, hogy nem mehetsz feliratkozni? Amúgy se akartam volna indulni, de hallod csináld.. Kit érdekel? Örülj majd a fejednek, hogy megoszthatod a facebookon azt, hogy 'Juj hát én most feliratkoztam a bálkirálynő versenyre.' - mondtam bunkón, Chachi pedig egyetértően bólintott.

- Mit képzelsz, kivel beszélsz? Amber nem a kis kutyád, akivel így beszélhetsz, te k.. - mondta volna Li, Amber kis követője, de lefagyott. Rá néztem a 'Kinyírlak' nézésemmel, ami még rosszabb a 'megfogok ölni valakit' nézés. De sajnos nem amiatt fagyott le..

- Igen, Li? Mit is szerettél volna mondani? - kérdezte a drága barátunk, Castiel. Ismét hallgatózott. Hogy enném a zúzáját kanállal. 

- Te meg miért hallgatózol? - nézett rá barátnőm Castielre, aki mérgesen nézett Li-re.

- Az mindegy, most válaszoljon ez a rúzs evő nőstény. - sóhajtott az említett vörös.

- É-én.. izé.. - kereste a szavakat a "rúzs evő nőstény", majd a "barátai" után futott, akik időközbe leléptek. Ennyit a barátságukról. 

- Szóval Castiel.. ennyit Li-ről, most pedig te jössz. - néztem rá szúrós tekintettel. Az érzés, amit eddig éreztem, azt most nem. Érdekes. Most ürességet éreztem a szívemben. - Miért is hallgatóztál másodszorra? - kérdeztem tőle.
- Most is, mint tegnap is, az a válaszom, mert erre jártam, és meghallottam. Valami probléma? - tette ismét gúnyos mosolyra a száját.
- Istenem.. - sóhajtottam. - Semmi. Minden a legnagyobb rendben hallod.. Rohadtul elegem van már így a 3. napra belőled. Kihallgatsz, aztán még megkérdezed, hogy lennék e a barátnőd. De ebbe az a vicces, hogy nem gondoltad komolyan, és 'viccnek' szántad.Elegem van, békén lehet hagyni. - mondtam, és megfogtam Chachi karját, és bementünk órára. Vagyis.. Mentünk VOLNA, ha nem ütközünk bele a tegnapi csajba, Aliciába. Nem nagyon ismerem, de hallottam róla dolgokat. Nem szólt hozzánk, csak motyogott valamit az orra alatt.
***órák után, nagyszünet***
Hát akkor irány az udvar.. Vagyis mentünk volna, de sajnos az eső ömlött, mintha dézsából öntenék.
- Szeretem az esőt. Amúgy nem. - morogtam az ablakot nézve Chachi-nak, aki helyeslően bólintott. Brittany is odajött hozzánk a folyosóra az ablakhoz, hogy együtt figyeljük az esőt.
- Amúgy mi a helyzet Nathaniellel, Brittany? - kérdezte Chachi Brittany-tól, aki szomorúan nézett kifele az ablakon. Oh az ablakok
- Boldogok Melodyval, szokásos. - mondta szomorúan. Az emlegetett szamár épp előttünk ment el, a DÖK
terembe sietett.
- Heh, emlegetett szamár. - sóhajtottam. Nem nagyon zajlik az élet.
- Furcsa, hogy Castielt nem emlegetitek. - jött oda hozzánk Alicia.
- Miért emlegetnénk Castielt? - furcsállta a kérdést Chachi.
- Hát csak láttam a reggelit. Szokásos veszekedés. - mondta, majd nevetett. - Na mindegy. - és ezzel lelépett. Mi van ezzel a lánnyal? Érzem, hogy rosszban sántikál.

4. Rész - MIT KERESEL TE ITT?!

Ééés.. Meghoztam a következő részt.
Remélem tetszeni fog. >///< Köszönöm szépen a 4 megjegyzést! Jó érzés tudni, hogy tetszik másoknak az irományom QAQ ♥ És köszönöm szépen az első feliratkozómnak, hogy feliratkozott! (that fogalmazás.) ♥
Ja, és ez a rész se lett valami hosszú. BOCSÁNAAAT T__T
És mint mindig, most is várom a megjegyzéseket!♥

Köszii. c:

- Van kekszem, kérsz? - kérdezte, a csomagot elém tartva, mosollyal az arcán.

- K-köszi, de nem kérek. - mondtam, majd Chachi-ra néztem, aki szintén furcsán nézett, akárcsak én.

- Én kérek. - mondta Alexy, és ki vett egy darabot. Chachival furán néztünk rá.
- Más? Senki se kér? - kérdezte szomorúan.
- Nem. Amúgy mikor jöttél vissza? - kérdeztem csodálkozva.

- Tegnap már itt voltam, de sehol sem találtalak titeket. Mondjuk akkor még a visszaíratást intéztük, nem voltam még úgy normálisan órán. - mondta, közben ette a kekszeit. - A "B" osztályba járok, talán ezért csodálkoztatok, hogy itt vagyok.
- Jaa igen, te vagy az új gyerek - mondta Lana, majd kikapcsolta a PSP-jét. - Ilyen se volt még. Meguntam.
- AZT HOGY CSINÁLTAD? - csodálkozott Armin. Hirtelen mindenki mindenkivel elkezdett beszélgetni. Tulajdonképpen nem is értettem az egészet. Kentin Alexyvel, Lana Arminnal továbbra is, Chachi pedig Brittanyval. Én csak Castielt néztem. Néztem a távolba, továbbra is Lysanderrel beszélgetett. Vettem egy nagy levegőt, és megindultam felé. Odaértem, és egyből rám nézett.

- Castiel. Beszélhetnénk? Egy perc az egész. - mondtam félve, majd sóhajtott egyet.
- Jó.. De gyorsan mond. - mondta flegmán, mire minden bátorságom elszállt. - Ja, és ne hogy megint sírva elfuss. - mondta, és gúnyos mosolyra húzta a száját. Fájdalmas érzést éreztem a szívemnél.

- Castiel... Hagyd már abba, szegény már a beszólásaidtól szenved.. És még csak 1 napja ismered. Mi lesz 1 hónap múlva? - mondta Lysander, majd elment. Ha jól láttam, Chachiékhoz.

- Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom a reggelit.. - mondtam halkan.. Nem vall rám. Miért történnek velem ilyen "nem vall rám" dolgok, mikor a közelében vagyok?!

- Oh.. Csak ezt akartad? Semmi gond. - mondta olyan lenézően, hogy azt már büntetni kellene. A fájdalom, amit éreztem, egyre erősebb lett. Egy könnycsepp hagyta el ismét a szememet, de hiper gyorsasággal letöröltem azt. - Istenem.. Most ilyenen neki állsz sírni? - nézett rám lenéző pillantásaival, de a szemeiben lehetett egy kis bűnbánást.

- Nem láttál semmit. - mondtam halkan, mire becsengettek. A diákok ömlöttek vissza a gimibe, csalódottan.

***Órák után***

Végre mehetünk haza. Az órák unalmasan teltek, de legalább vége. Elköszöntünk Brittanytól, és indultunk ki a teremből. Kifele menet láttunk a szekrényeknél csókolózni egy lányt Jade-el. A lányt asszem' Aliciának hívják. Jade a kertészklub-os, nem ide jár. Csak a kertészklubban tevékenykedik. Akkor mit keres itt? Na mindegy is. Szokás szerint gyalog mentünk vissza. Ma nem alszok Chachiéknál, nem akarok a nyakukon lógni. 

- Szia, majd holnap - köszönt el mosolyogva a házunk előtt a barátnőm, majd megölelt.

- Szia. - köszöntem el én is, és bementem. Bent valami nagyon furcsa, viszont kellemes meglepetés fogadott. - CASTIEL?!! Mit keresel itt?? HONNAN TUDTAD HOGY ITT LAKOK? - akadtam ki. Castiel a kanapén ült. A reakciómat látva elkezdett neveti.

- Ha látnád most a fejed. - mondta nevetve. - Amúgy csak úgy beugrottam.

- Ja várjunk. Egy kérdést kihagytam. HOGY A FRANCBA JUTOTTÁL BE?! - ordítottam. Végre valami, ami rám vall.

- Nyitva hagytad az ajtód. - válaszolta meg a kérdésem.

- Persze. Mindig bezárom, ha elmegyek itthonról.. - sóhajtottam, és leültem mellé.

- Érdekes, most nyitva volt. - mondta furán. Ez nagyon furcsa.. A kínzóintézetben egyáltalán nem ilyen volt a természete. Teljesen más volt. A nagyszünetbe fájdalmat éreztem.. Ahol fájdalmat éreztem ott akkor, most melegséget. 

- Ezt nem hiszem el, hogy nyitva lett volna.. - mondtam félve. - Hisz akkor 2 napig nyitva lett volna az ajtó?! Chachinál aludtam tegnap.. 

- Hát látod. Legközelebb figyelj. - mondta. - Unatkozok.. Igazából ezért jöttem ide. Lysander nem ér rá, mással meg nem igazán barátkozok a gimibe. 

- Értem, de miért is hozzám jöttél? És még mindig.. Honnan tudtad, hogy itt élek?! - kérdeztem tőle.

- Mert te jutottál eszembe így hirtelen. És megkérdeztem Lysandert, aki Chachit. - mondta a magyarázatot. Chachi.. Te kis áruló.. 

- Így már értem. - sóhajtottam.

- De valami fontosat kell kérdeznem.. - váltotta komolyra a szót.

- Mi lenne az?

- Az, hogy...

3. Rész - Ez lenne a szerelem?

Hát üdv mindenkinek. ^^ Meg hoztam a 3. részt.

Remélem tetszeni fog. És köszönöm a 2 megjegyzést. Szeretném, ha még írnátok megjegyzéseket, ebből tudom, hogy jó e az amit írok, vagy sem. Bocsánat, hogy ez egy kicsit rövid lett, de fáradt vagyok már. :c Holnap ígérem, hogy hosszabbat hozok!

köszi.:3 

A fájdalom sós cseppjei. Azok a cseppek, amik nekem nagyon ritkán jelennek meg. Néztem magamat a tükörbe. Riadt fejet vágtam. Féltem ettől a dologtól, amit szerelemnek hívnak. Most jöttem rá. Ezek az érzések amiket érzek.. A szerelemhez tartozik? Ha ilyen a szerelem.. Biztos, hogy fogok még sokat szenvedni. Ráadásul ilyen sebezhetővé válok tőle?

Nevetést hallottam kintről.

- Basszus, látnotok kellett volna! Sírva elfutott! Pont ő! Megérdemelte, nem kaphatja meg az én Castielemet! - mondta viháncolva Amber a barátnőinek. Egyből tudtam, hogy rólam van szó. Be jöttek a mosdóba, és hát egyből megláttak.

- Nézd már ki van itt! - mondta nevetve Li.
- Heh, az emlegetett szamár. - tette hozzá Charlotte. Most azt csinálnám, hogy megtépném mind a három libát, de mivel teljesen legyengültem, meg szólalni se tudtam.. Csak néztem magam elé.

- Na mi az, nem mersz megszólalni? - nevetett Amber.

- Arra nem gondoltatok, hogy nem pocsékolja rátok a maradék energiáját, és azért nem szól, ti lököttek? - hallottam egy ismerős hangot. Egész végig ott volt, csak nem vettem észre. A földön ülve psp-zett. Lana volt az.

- Heh, lilácska, te is itt vagy? - kérdezte csodálkozva a szőke, mire Lana felállt, és felpofozta a lányt.

- Képzeld itt vagyok. - tette gúnyos mosolyra a száját. Még mindig nem tudtam megszólalni, és nem értettem miért. 

- Milyen jogon jössz ahhoz, hogy felpofozol cicabogár? - kérdezte idegesen a szőke, a háttérbe a csatlósai idegesen álltak.

- Ilyen jogon. - válaszolta, és ismét felpofozta, de ezúttal nagyobbat. - És hagyd Nao-t. Semmi közöd neked ehhez az egészhez, szóval kuss van. - mondta, és felém fordult. - gyere, menjünk - mosolygott, megragadta a karomat, és kihúzott a mosdóból. És ez még első óra előtt volt.. Eseménydús nap elé nézünk, ahogy látom.
- Miért védtél meg? - kérdeztem tőle halkan.
- Igaz, még csak tegnap óta ismerjük egymást, de én utálom Amber-t.. És hát jó fejnek tűnsz azok alapján, amiket Rosalia mesélt rólad. - mondta mosolyogva, és ismét egy olyan tettet csináltam, ami nem vall rám; megöleltem.

- Köszönöm.

***Nagy szünet***

Az eddigi órák unalmasan teltek, hát nem tudom mit is mondhatnék róluk. Maratoni diktálások, rinyálások hogy nem akarnak felelni, és hát.. kb ennyi. Fogtam Chachi-t, és mentünk ki az udvarra. Út közben felszedtük Brittany-t, aki még mindig Nathaniel miatt volt szomorú. Az udvaron leültünk egy padra ahol Lana ült, és PSPzett. A mellette lévő padon is PSPzett valaki, asszem Armin a neve. Mellette Alexy ült, és zenét hallgatott.
- Sziasztok. - köszöntek a többiek, míg én szomorúan biccentettem feléjük. Szótlan köszönés. Mivel egy padra 3-an férnek, levágódtam Alexy mellé, aki erre levette fülesét.
- Miért vagy ilyen szomorú? - kérdezte tőlem aggódóan.
- Én sem értem, szóval nem tudom. - válaszoltam, majd sóhajtottam. Felnéztem, és megláttam őt. Épp Lysanderel beszélgetett. Az ismerős érzések ismét elkezdtek uralkodni rajtam.. Félre néztem, és egy ismeretlen arcot láttam. Egyedül, ami ismerős volt benne a szemei voltak. Épp felénk tartott, kezében egy csomag keksz volt. Odaért hozzánk.
- Szia Naomi. - mosolygott. - Megismersz? - kérdezte.

- K-ken? - néztem rá csodálkozva.
- Te jó ég.. KEN?! - akadt ki Chachi. Ránéztem a többiekre. Alexyben valami furát láttam. Valahogy úgy nézett ki, mint én, mikor Castielre néztem. Lana és Armin PSP-ztek, hát ez nem változott. Brittany szerintem nem ismerte a csávót, szóval.. 

- Igen én. Van kekszem, kérsz? 

2. Rész - Mi ez az érzés?

Sziasztok! Hát, meg is hoztam a 2. részt. 

Siettem vele csak ahogy tudtam, viszont örülnék pár megjegyzésnek is.

Panda puszi mindenkinek.:'D♥

Ez az érzés továbbra sem múlt el. Pedig már bőven örültem volna neki, ha elmúlna. A testem neki állt remegni. De legalább tudnám mitől, és miért.. A zenét befejezték, mi pedig még mindig ott álltunk. Chachi reakcióját figyeltem, aki hasonlóan reagált, mint én. A füzetes és a gitáros barátunk észrevettek minket.
- Mi kéne? - szólalt meg a vörös. Ki vettem Chachi kezéből a füzetet.
- Lana küldi. Megtalálta a jegyzetfüzetet. - mondtam, és átadtam a füzetet a szürkének. A szürke hálás pillantásokat küldött felém.
- Amúgy jól játszotok. - Szólalt meg a barátnőm, aki továbbra is az ajtónál ácsorgott.
- Köszönjük. - mondta Lysander.
- Köszi, tudjuk. - és köszönte meg vörös hajú barátunk.. A kis egoista állat! De mégis.. Az érzések nem múltak el.. Kezdett egyre idegesítőbbé válni. - Kell még valami? Mert amúgy már rég elmehetnétek. - tette hozzá bunkón.
- Nem. Csak a jegyzet füzet miatt jöttünk. - mondtam én is, szintén bunkón, miközben néztem a "meg fogok ölni valakit" tekintetemmel a szemébe.
- Akkor pá. - mondta, és ezzel megfordult, a lépcsőhöz ment, és leült az egyik lépcsőfokra. Azt hittem kinyírom ezt az állatot. Ma ismertem meg, de tuti ki fogom nyírni egyszer.
- Ne haragudjatok miatta, mindig ilyen. - mondta Lysander.
- Semmi gond. - mondta Chachi, és odaugrált hozzám, megragadta a karomat és húzni kezdett magával. - Gyere Nao, már nagyon kellenek nekem a sütik. Azóta is süti-éhes vagyok. - mondta, és húzott kifele az ajtón. Elköszönt a többiektől (én nem, mert miért is?) és indultunk ki az ajtón. Megbeszéltük Chachival, hogy ma náluk alszom, hisz nem volt kedvem megint egyedül egy házban lenni. Unalmasan szoktak telni a napjaim. Kifele menet megláttuk Rosalia-t, aki egy kék, és egy fekete hajú emberrel beszélget. A lány mellett szintén állt még egy fekete hajú, de őt látásból már ismerem, hisz ő a butik vezetője, és egyben Rosalia pasija.
- Sziasztok - köszöntünk.
- Jajj, sziasztok! - köszönt vidáman Rosalia, majd a többiek is. - Ti még nem ismeritek őket! - mondta Rosa a két fiúnak. - Ők itt Naomi, és Chachi. Már régesrég be kellettem volna mutatni őket nektek! Nao, Chachi, ők itt Alexy, és Amin. - mosolygott. Beszélgettünk egy kicsit még, majd indultunk is haza.
***Chachiéknál***
Chachival a szobájában épp a tv-t bámultuk, süti evés közben. Semmi érdekes nem ment benne. Nyomogattuk, majd hirtelen megálltunk egy természet csatornánál. Tekintetünk azon akadt meg, hogy a műsorban a méhekről volt szó. A méh éppen megporzott egy virágot.
- Na..ne.. EZEK MÉZEZNEK.. - néztünk össze Chachival, és elkezdtünk szakadni a nevetéstől. (írói megj.: Ez egy belsős poén, muszáj volt beleraknom. xDDDDD <3) 
- Az lenne durvább, ha ketchupos lenne a virág.. - mondtam, és szakadtunk továbbra is. Időközbe arra jutottunk, hogy hát már este van, aludni kéne, hisz holnap iskola. Ezt mondogattuk, még is éjfélkor feküdtünk le.
***Másnap***
Új nap - újabb kínzás az iskolában. Minden iskolába járó ember kínzófogdája. Állítólag nekünk ez a munkahelyünk, de hol is van a fizetésünk? Megette egy sereg galamb? Oh, értem én. Elintéztük a reggeli teendőinket, és mentünk is a kínzófogdába. Az iskola előtt nem nagyon történt semmi érdekes. Szokásos - vonultak be a diákok. A folyosón megláttuk Brittany-t, aki Nathanielt nézte, ahogy egy barna hajú lánnyal csókolózik. Ha jól tudom, Melody volt a neve. Ahogy meglátott minket, oda is jött hozzánk.
- Sziasztok. - köszönt a szőke hajú lány. Szomorú volt, de még is mosolygott.
- Sziiiiiaaaaa Briiiittaaaannnyyyy - köszönt neki így hosszan Chachi, majd megölelte.
- Szia. Szóval.. Nathaniel a szerelmi bánatod? Megverjem? - kérdeztem tőle komolyan. A lány elnevette magát.
- Dehogy is. - mondta nevetve.
- Pedig jó lenne..Idegesít az a majom. - hallottam egy hangot, amitől kirázott a hideg, a szívem pedig ismét el kezdett gyorsan verni. Mögöttem volt a barátocskánk.
- Neked is szia Castiel. Miért is hallgatózol amúgy? - kérdeztem tőle flegma hangon.
- Képzeld el.. Nem hallgatóztam, csak pont erre jártam, és hallottam. - mondta a drága magyarázatát.
- Hozok popcornt, ez hosszú lesz Nao-t ismerve. - súgta Brittany-nak Chachi. Jól ismer.
- Ja értem. Hát hallod, bocsánat, hogy megkérdeztem. - néztem rá ismét a "meg fogok ölni valakit" tekintettel.
- Jobb is, hogy bocsánatot kérsz. - tette gúnyos mosolyra a száját. Az érzés, amit eddig éreztem erősebb lett, ismét remegni kezdtem.
- Te most tényleg mindig ilyen vagy? Sajnálom a szüleidet.. - mondtam lenéző pillantással, mire szúrósabbá vállt a tekintete.
- Na jó, most hagyjátok abba. - lépett közbe Lysander, és Chachi. Ami vicces volt, hogy egyszerre. Össze is néztek, Chachi pedig a földet kezdte gyorsan bámulni.
- Drága szívem, ha tudni akarod, egyedül élek. Szóval nem kellesz senkit se sajnálni. - mondta flegmán, mire az érzés, amit éreztem más lett. Fájdalmasabb.
- B-bocsánat.. Nem tudtam.. - mondtam halkan, majd elkezdtem egyből a földet bámulni. Ez nem vall rám.
- Ha nagyon érdekel, Naomi is. De hagyjuk az egésszet. - védett meg Chachi.
- Na jó, ezt a beszélgetést lezárom. - jött Brittany. Valamiért egy keserű érzést éreztem a torkom körül, és egy könnycsepp gördült le az arcomon..Ez.. Nem én vagyok.. Gyorsan befutottam a mosdóba, és megelőztem a sírást azzal, hogy megmostam a szemeimet. A sminkemet sikeresen elkentem, hát gratulálok magamnak. Még most sem értem.. Miért sírtam el magamat ennyitől?

1. Rész - Csak egy átlagos napnak indult.

Sziasztok! ^^ Panda is here, egy új fanfictionömmel; mint látjátok, ezúttal csábításból jeles fanficet kezdtem el írni. Na nem is szaporítom a szót. Kezdem is. ^^
Pár aláfestő zene:

Egy átlagos estének indult. Mivel imádok este sétálgatni alvás előtt, most is ezt tettem. Amúgy bocsánat, hogy így előzmények nélkül mondom a történetet, anélkül, hogy barmit is tudnátok rólam, szóval inkább azt mondom először. Mar 1 éve, hogy a Sweet Amoris diákja vagyok. A nevem Naomi. A legjobb barátnőmmel vagyok 1 osztályba; Chachival. Viszont az osztályom többi tagjával nem igen jövök ki, max meg 1 lány jöhet szoba, Brittany. Az évfolyam társaim közül is csak 2 emberrel, Rosaliaval, és Violaval.Az osztályt csak látásból ismerem sajnos, pedig jó arcoknak tűnnek.Szóval, folytatom is. Fogtam a fülesem, a telefonom, és elindultam. Koromfekete ég, a kutyák ugatása, a lámpák gyér világítása. Megszoktam. Be nyomtam a zenét a telefonomon, feltettem a fülesemet, és neki álltam a sétámnak. Már körülbelül 10 perce sétálhattam, mikor megláttam két alakot. Az egyik kezében egy gitár volt, a másik kezében pedig egy jegyzet füzet. A gitáros akkordokat játszott, míg a füzetes dudorászott. Ahogy a fény jobban megvilágította az arcukat, észrevettem, hogy ők az évfolyam társaim közül két ember. Ahogy ezt konstatáltam, mentem tovább, mint akit nagyon érdekel.
***Másnap***
Szomorúan keltem fel az ébresztőm zajára, és egyből az I Hate Hétfő mondat jött ki a számon, mint gondolom az összes többi embernek, akinek iskolába kell mennie. Ki kószálódtam az ágyamból, és egyből a fürdőmbe indultam. Fürödtem-felöltöztem-fogat mostam-hajat csináltam-sminkeltem.. Vagyis a reggeli teendőket végeztem el. Mivel egyedül élek, (szüleim magamra hagytak) üres volt a ház. Megszoktam. Épp két szendvicset csináltam reggeli gyanánt, mikor csengettek. Egyből tudtam, hogy ki volt. Kinyitottam az ajtót.
- Chachi! - ugrottam a nyakába.
- Neked is szia Nao. - nevetett, majd be jött. Negyed 8 volt, a szendvicsek közül 1-et megettem, a másikat pedig elraktam a táskámba. Ki léptünk Chachival az ajtón, amit majd bezártam, és elindultunk gyalog a Sweet Amoris fele. Mivel közel lakunk egymáshoz Chachival, minden reggel együtt megyünk. Az utcánk se volt túl messze a Sweet Amoristol, szóval általában gyalog szoktunk menni.
***10 percel később***
Már a Sweet Amoris előtt álltunk. Háromnegyed volt, szóval a diákok már özönlöttek be a Sweet Amoris ajtaján.
- Csak egy szokásos hétfő reggel. - sóhajtottam.
- Na ja.. - mondtam, majd elindultunk befelé. A szokásos unalmas órák felének az elteltével, a nagyszünetbe ki mentünk Chachival az udvarra, majd leültünk egy padra, ami a fa alatt volt. Egyszer csak egy szürkés hajú, felemás szemű ember viktoriánus cuccokban oda jön hozzánk.
- Sziasztok! Bocsi, tudom hogy nem ismerjük egymást.. De elhagytam a jegyzet füzetemet. Nem láttátok valamerre? - kérdezte tőlünk, Chachi pedig majdnem el nevette magát.
- Nem láttuk.. Most jöttünk ki mi is. - mondtam.
- Istenem Lysander.. Te most komolyan körbe jársz az egész udvaron, és megkérdezel mindenkit, hogy nem látták e a jegyzet füzeted? - kérdezte egy vörös hajú, flegma hangon, lenéző pillantással. Rá néztem az arcára..Olyan érzést éreztem, amit még soha. A szívem hevesen vert, a gyomrom bizsergett. Nagyon furcsa volt ez az érzés, már alig vártam, hogy elmúljon. Az arca helyett inkább a földet kezdtem el bámulni.
- Hát.. Mivel tele voltak a dalainkkal.. Sőt, még a tegnapi is benne volt. - magyarázkodott Lysander(ezek szerint ez a neve), és eddig bírta Chachi, elnevette magát.
- Chachi.. Min nevetsz? - néztem rá furcsán.
- Én sem tudom - mondta szaggatottan, levegőt kapkodva. Azt hiszem kitaláltam, miért is nevethet. Zavarba jöhetett Lysandertől. Chachi-t óvodás korom óta ismerem, azóta is barátok vagyunk, nem egyszer volt olyan, hogy mikor zavarba jött, szakadt a nevetéstől. De hogy konkrétan mitől is jöhetett zavarba? Ezt már én sem értettem. Ezt csak ő tudja, más nem. Lysander és a vörös hajú társa szintén furcsán nézett rá.
- Oké Chachi, szerintem most már abbahagyhatod. - mondtam neki, és megpróbálta abbahagyni, sikerült is neki.
- Amúgy Lysander vagyok. - mosolygott.
- Nao. - mondtam egyszerűen. - A nevető hölgyemény pedig Chachi. - tettem hozzá.
- A goromba társam amúgy Castiel. - mutatott hátra az említett személyre.
- Cső. - köszönt a drága említett barátunk, aki a "nagyon kellemes" érzéseket okozza a szívemnél és a gyomromba.
- Hali. - köszöntem neki oda.
- Na jó. Most megkívántam egy sütit. - mondta csak így véletlenszerűen a drága barátném.
- Én meg haza akarok menni. Melyik jobb? - sóhajtottam.
- Na mindegy, ha láttok egy fehér jegyzet füzetet, akkor kérlek keressetek meg, és adjátok oda nekem. - mondta Lysander, és Castiellel együtt elmentek. A szünet eltelt. Jöhettek az órák.
***órák után***
Végre eltelt az összes óránk, mehettünk haza. Végre. Chachival pakoltunk el a táskába, mikor szipogást hallottunk. A szőke hajú csaj az osztályunkból, asszem Brittany, sírdogált a székén ülve. Odamentünk hozzá.
- Mi a gond? - kérdeztem tőle, de mivel ez a stílusom egy kicsit.. bunkó hangon. De nem tehetek róla. - Amúgy bocs a stílusomér'.
- Semmi gond.. Amúgy.. csak.. szerelmi bánat. - mondta sírva.
- Oh.. értem.. hát.. izé.. sajnálom. - mondtam.
- Én is. - mondta Chachi és megölelte a lányt.
- Kö-köszönöm. - mondta szipogva. Elköszöntünk, és mentünk is.
- Naomi! Chachi! - hallottunk egy ismeretlen hangot. Az ismeretlen lány megállt előttünk. Lila haja volt, sőt.. Szinte mindene lila. - Tudom hogy nem ismertek. Lana vagyok. Rosalia mondta el a neveteket. De ez most nem fontos. Ezt a jegyzetfüzetet oda tudnátok adni Lysandernek? Sietnem kell haza, és sehol sem találom! - mondta.
- Persze. - mondta mosolyogva Chachi, aki elvette a lány kezéből a füzetet.
- Köszönöm. Sziasztok! - mondta, és futott is ki.
- Ahj.. most kereshetjük meg a füzetest. - sóhajtottam.
- Igen.. De én nem bánom. - mondta mosolyogva a barátnőm, majd nekiálltunk a keresésnek. Égen-földön kerestük őt.. De sajnos nem találtuk. Már arra gondoltunk, hogy hazament.
- Te.. Hallod szerintem már hazament.. - mondtam, majd meghallottam egy gyönyörű énekhangot, és azt pedig egy gitár kísérte. Tegnap is ilyesmit hallottam éjjel. Csak halkabban. A hang irányába mentünk. A lépcsőnél kötöttünk ki. Észrevettük, hogy a keresett személy énekel, és Castiel gitározik. Az ajtónál megálltunk, és hallgattuk a zenét, amit játszottak. Bámulatos volt. Ez nem vall rám, de ahogy megláttam a vöröst, ahogy gitározik, a szívem neki állt hevesen verni, a gyomrom pedig bizseregni. Ahogy pedig gitározott, elolvadtam. Pedig ez nem én vagyok. Vajon miért lehet ez?